Én megpróbáltam, remélem nem sértődnek meg, azok, akiket véletlenül kihagytam a listából! Nagyjából 12 éves voltam az első alkalommal. Buszon, fényes nappal egy idegen és nagyon felnőtt férfi egyszerűen alám nyúlt és megmarkolt. A legutóbbi pedig egy "ártalmatlan" megjegyzés volt hajnalban egy buszmegállóban. 3 vidám turista kérdezte meg tőlem, hogy nincs-e szükségem faszra. A legelső és a legutolsó alkalomban ami megegyezik, hogy mindezt azzal provokáltam ki, hogy lány/nő vagyok.
2014-ben többet írtak az interneten a nők elleni erőszakról, mint bármikor ezelőtt, legalábbis nekem úgy tűnt, de ezek közt egy olyan cikk sem akadt, ahol nem merült föl az áldozatok hibáztatása a kommentekben. Tudom, tudom, ők csak trollok, idétlen senkik, de ha erőszak történik valaki ellen, elképesztő, hogy ilyen mértékben előjöhet az áldozat hibáztatása. Attól pedig végképp kiborultam, hogy a nők elleni erőszakot a pénztárca lopáshoz vagy betöréshez hasonlították. Úgyhogy aprólékosan végiggondoltam, hogy a saját bőrömön tapasztalt "élményeknél" én vajon hol hibáztam, hol provokáltam!
Visszatérve az első alkalomra: kisvárosban éltem, utaztam épp a városi buszon, amikor az eset megtörtént. Akkoriban hatodikos voltam, nem drogoztam, nem voltam piás, nem hordtam miniszoknyát, sem sminket úgyhogy ezek a bűnök kilőve. Szüleim sem küldtek felelőtlenül egyedül az éjszakába, sajnos azt nem tudom honnan hova igyekeztem, de akkoriban már jártam egyedül uszodába, rokonokhoz, ilyesmi. Amit tudok, hogy nyár volt, vékony nadrág volt rajtam és miután az idegen férfi belém markolt, sokkot kaptam. Zokogva szálltam le a buszról, egyszerűen el sem tudtam képzelni mi volt ez és hogy kinek szólhatnék a város közepén a sok idegen közt. Remegtem és utáltam azt az érzést, ami a szégyen, a megszégyenülés, a kiszolgáltatottság. Otthon nem mondtam semmit, mit tehettek volna 1 óra múlva? Egy 12 éves gyereklány sokféleképpen cselekedhet ilyenkor, gondolom, Mi nem beszéltünk otthon szexről, "nem voltam felvilágosítva", nem volt internet és a szexuális bűnözésről sem hiszem, hogy sokat hallhattam. Az eset megtörténtekor az utcán is minél hamarabb abba akartam hagyni a sírást, mert mit gondolnak rólam a emberek.
A következő este a védett, biztonságos iskolában történt, hetedikes koromban. Olyan ügyeleti rendszer volt, hogy az ügyeletes nem volt órán, kint ült az ajtónál és azt már nem tudom milyen szerepe volt. Az iskola valamiféle felújítás alatt volt és egy művezető jellegű - legalábbis nem munkás ruhás- öregszagú ember el kezdett velem dumálni. Udvariasan válaszolgattam, aztán, ami megmaradt, hogy el akart hívni suli után sütizni és kólázni. Az asztalnál, ahol ültem és a leckét írtam több szék volt, ő mellettem ült és az asztal alatt markolászta a combomat. A következő, amire emlékszek, hogy remegve vártam a kicsengetést és bőgve bementem az egyik tanárnőhöz, akinek elmondtam, hogy félek attól az embertől és ő egyből lecserélt engem egy fiúra. Az elkövetkező napokban egyedül egy lépést sem mertem tenni, az öregember továbbra is ott dolgozott. ebben az esetben az volt a szerencsém, hogy a tanárnő családjával baráti szálak fűztek össze és mertem neki szólni. Az öreg az akkor tipikus vállalkozó öltönyének színére abszolút emlékszem, undorító volt az anyaga és a színe is. Ráadásul jó építőmunkáshoz illően dohány-és piaszaga is volt.
A nyolcadik osztály után a nyári szünetben megismerkedtem egy velem egy idős lánnyal és a fiú unokatesójával. Együtt mentünk strandra, ahol kb. 30 perc tartózkodás után a fiú unokatesó teljes egészében letapizott (már a szó is undorító, de arra, ami történt sajnos ez a megfelelő ige) a víz alatt, a bikini alsómba próbált turkálni, ebből annyira emlékszem, hogy arra gondoltam, jobb lenne inkább megfulladni. de kimásztam a medencéből, hazarohantam a strandról és nem beszéltem többet még a lánnyal sem.
Ha van, aki ezeket az eseteket nem hívja molesztálásnak, annak gratulálok. Valóban nem erőszakoltak meg, nem aláztak meg (nagyon) de most több évtized elteltével biztos vagyok benne, hogy ezek az esetek és az összes többi, amiről még szó lesz mind hozzájárul ahhoz, hogy soha nem bírtam megbarátkozni a nőiességgel és kamaszkoromban bármikor szívesen elcseréltem volna magam fiúra.
A strandos eset után nem sok időnek kellett eltelnie a következő szexuálisan frusztrált kamaszfiúval való találkozásig, Délutáni szabadtéri ingyenes koncertre mentünk többen valamilyen ünnep alkalmából. Egy 16-17 év körüli fiú is hozzánk csapódott útközben, aki a koncert alatt a tömegben felülről a nyári trikómon benyúlkálva fogdosta mellemet, ami emlékem szerint nem lehetett túl kihívó az akkori méreténél fogva, csak annyi hibája volt, hogy épp egy lányhoz tartozott. Nyilván nem hagytam magam, arrébb mentem, sikerült lerázni, de muszáj volt ezt?
Az eddig felsorolt esetek megtörténtekor én abszolút ártatlan, nem túl csinos, nem kihívó. nem egy Lolita típusú kislány voltam. minimálisan sem fiúztam, még csak nem is csókolóztam addig senkivel. Inkább szerencsétlen esetlen kiskamasz lehettem, gondolom ebből fakadva védtelen és kihasználható.
Középiskolás voltam, mikor egy barátnőm-osztálytársam szülei bulit rendeztek egy étteremben,főleg a szülők korosztálya volt jelen, vidéki vállalkozó házaspárok a 90-es évekből. Na itt már explicit hibát követtem el! A női mosdóban azon röhögcséltünk a barátnőmmel, hogy az övéhez képest milyen kicsi a mellem, nem csoda, hogy még soha nem látott melltartót! A buliban táncolás is ment, a wc-és beszélgetés után 5 perccel fel is kért egy pocakos negyvenes, aki gyermekeivel volt jelen. Miközben kínos érzésekkel viaskodva táncoltunk, ő feljebb csúsztatta a kezét az oldalamon a mellem felé (délutáni buli volt, szóval még a világosság sem zavarta) és közben arról beszélt, hogy milyen csodálatos dolog, hogy nem kell melltartót hordanom. Teljesen ugyanazokat a szavakat használta, mint mi a wc-ben pár perccel azelőtt. Pillanatokra megfagytam, hogy ez hogy lehetséges, aztán röhögve bevallotta, hogy minden áthallatszott. Rettentően szarul éreztem magam , ott hagytam és az egyik 18 éves fiú ölébe menekültem, eljátszva, hogy vele vagyok. A délután hátralevő részében el sem mozdultam a srác mellől.
Akkoriban láttam egyébként életemben először az Asszony meg a lánya c filmet és máig emlékszem arra az érzésre az erőszakolás jelenetkor, ott láttam először filmen nemi erőszakot és teljes mértékben elfogadtam a lány reakcióját, amikor ártatlansága elvesztése után magából kifordulva miniprostiként viselkedik.
Gondolom, hogy sok ember számára ezek az esetek nem túl tragikusak, de egy kiskamasz számára abszolút azok, megrendítik a bizalmat a felnőttek és a másik nem irányába. Ráadásul nekem szerencsém volt, mert abban az időben még nem voltak gyerekpartik, nem volt internet, vidéken éltem, de ma egy nagyvárosban mondjuk egy szülinapi bulin simán elővehetnek egy üveg bort (biztos volt ilyen az én gyerekkoromban is) és egy 13 évesnek mennyi kell, hogy berúgjon? Az is a molesztálót segíti, hogy sok gyerek nincs olyan viszonyba a szüleivel, hogy egyből szóljon valakinek a családban. Nálunk a családban a szexualitás téma tabu volt, nem kimondottan tabu, de én úgy éreztem nem szabad ilyesmiről beszélni és az itt leírtakról csak sokkal, de sokkal később beszéltem anyámmal. Akkor ott csak megtörtént és magamban, teljesen egyedül próbáltam feldolgozni.
Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen blog kevés ahhoz, hogy véleményformáló és főleg véleményváltoztató legyen, ráadásul ezek a történetek csak egy ember személyes emlékei, de nehogy már ne legyen egyértelmű , hogy ki a hibás egy lány molesztálásánál és a nemi erőszaknál?! Tényleg minden nőnek úgy kell nővé érnie, hogy ezeregy hasonló élményt kell feldolgoznia? Tényleg azt gondoljátok, ha egy akár nő félmeztelen és részeg, akkor megérdemli, hogy megerőszakolják, kihasználják? És milyen férfi, milyen ember az, aki azt állítja magáról (cikkekben, hozzászólásokban) hogy ha egy nő alul öltözött, akkor kb kéri, hogy erőszakolják meg és ő saját maga erre nem tud nemet mondani? Hiszen ezzel magát degradálja le egy gondolkodási képesség nélküli ösztönlénnyé? Fordítva lehetséges akár elképzelni is: tegyük fel buliba egy beton részeg tinédzserfiú a pöcsét villogtatja, hány nő ugrana rá egyszerre??
A következő posztban folytatom a személyes beszámolót az idősebb kamaszkorban elszenvedett sérelmekből. Addig is, ha akarjátok, írjátok meg nekem a ti hasonló élményeiteket és egy külön posztban a vendég sérelmeket is megosztom! aboutagirl1501@gmail.com